(1899-1946)
Politikus, katonatiszt, miniszter. Nagyváradon honvéd hadapród isk.-t végzett, az I. világháborúban katona volt. 1919-ben Szegeden belépett a nemzeti hadseregbe. Mint az Ostenburg különítmény tagja részt vett Somogyi Béla és Bacsó Béla szocialista újságírók megbüntetésében (1920. febr. 17.). 1922-től 1931-ig csendőrtiszt volt, majd visszatért a honvédségbe, őrnagy s a Ludovika Ak. tanára (1931–38). Nyugdíjazása után a Nyilaskeresztes Párt orsz. szervezés-vez.-je (1938–41), nyilas programmal bp.-i ogy.-i képviselő (1939–40). Részese a Dohány utcai zsinagóga elleni merényletnek; a honvédtörvényszék 2 évi börtönre ítélte és lefokozta (1941. febr. 28.), majd újabb 5 évre ítélték (ápr.), időközben Németo.-ba szökött. A német megszállás után hazatért (1944. ápr.), ismét a Nyilaskeresztes Párt egyik vezetője lett. A nyilas hatlomátvétel (okt. 15.) egyik vezetője; ezt követően tárca nélküli miniszter a nemzet totális mozgósítására és harcba állítására. Amerikai fogságba esett, hazahozták (1946. márc. 16.). A népbíróság háborús és népellenes bűnök vádjával kötél általi halálra ítélte, kivégezték...
